Galatasaray - Juventus

Törökország, Isztambul, Türk Telekom Arena, 2013. Dicembre 10., Martedì

  • Szezon: 2013/2014
  • Bajnokság/Kupa: Bajnokok Ligája
  • Eredmény: 1-0
  • Gólszerzők: 85' Sneijder

Beszámoló

Hétfőn kora reggel gyülekeztünk a budapesti repülőtéren, majd huszan keltünk útnak Isztambulba, ahol egy bajszos török csávó RUJ táblával várt minket, hogy két busszal elvigyenek minket a belvárosi hotelünkbe.

Szép napos idő volt, olyan, amilyenben szívesen sétál az ember. Első feladatunk a Boszporusz partján fekvő luxushotel felkeresése volt, ahol a Juventus is lakott, hiszen ott kellett átvennünk a jegyeinket a klubtól. A hotellel szemben volt a Besiktas-store, ami egy 4 emeletes bolt volt fekete-fehér csíkos adidas mezekkel. Így kaphattunk egy képet, hogy milyen is lesz majd a Juve meze két év múlva. A mezek igen tetszetősek voltak, s nagyon olcsóak: az idei eredeti mezek 60 török lírába kerültek, ami nagyjából 6500 forintnak felel meg! Ezután meglátogattuk a híres Taksim teret, a Galata tornyot és a Galata hidat. Isztambul első benyomásra egy kulturált európai városnak tűnt, rendkívül kedves török emberekkel, akik láthatóan nagyon kedvelik a magyarokat. A kebab is nagyon olcsó volt, 4-5 líráért adtak egyet, ami olcsóbb mint itthon, bár egy kicsit más is.

Kedden kicsit hidegebb időre ébredtünk, de nem volt ezzel se gond, a bőséges török reggeli után megnéztük a Haghia Szófiát, valamint a Kék Mecsetet és a Nagy Bazárt is. Utóbbiban rengeteg bóvli csecsebecsét és kamu cuccot lehetett kapni. Az volt az ember érzése, hogy az eladók a világ összes nyelvét beszélik, mert bárki ment oda hozzájuk, pár szót mindig tudtak mondani a vevő nyelvén. Egyébként a bazáron kívül olcsóbban lehetett ereklyékhez jutni. Ami hihetetlen volt Isztambulban, az a rengeteg ember (15 millióan laknak itt!), valamint az óriási dugók. Ezért inkább villamossal és metróval közlekedtünk, s csodálkozva láttuk a kiírásokat, hogy 2016-ig 750 km új metróvonalat fognak átadni. Hát ez sem a magyar valóság.

Délután 5 környékén begördült két busz a hotelünk elé, hogy elvigyen minket a Türk Telekom Arénához, amit szintén 2011-ben adtak át, mint a mi stadionunkat. Ez az 5 csillagos komplexum fedhető tetővel és fűtött pályával rendelkezik, rejtély, hogy ezeket miért nem használták. Az óriási dugóban másfél óra alatt értünk a stadion környékére, ahol a sofőrünk sajnos nem volt a helyzet ura, így az autópálya lehajtójánál tett ki minket. Szerencsére az odaérkező török rendőrök nagyon jófejek voltak (nem úgy mint a spanyolok, vagy…) és a vendégszektorhoz kísértek minket gyalog, miközben egyikük elmondta, hogy Volcanónak hívják, Fenerbahce szurkoló és reméli, megverjük ősellenségüket. Mi voltunk a legelső szurkolók a vendégszektorban, az eredményjelző 2 óra 57 percet mutatott a kezdésig, de a hazai kanyarban már rengetegen voltak és énekelgettek. A kezdésre szépen megtelt a stadion, a vendégszektorban úgy 1800 ember lehetett. A BL indulónál még nyoma sem volt hónak a pályán, így senki sem gondolta, hogy mi lehet ennek a meccsenk a vége… A török szurkolók egyébként fantasztikus hangulatot csináltak, messze a legjobbat, ahol valaha is voltunk. Érdekesség, hogy nem csak a kapu mögött álltak és énekeltek, hanem minden egyes szektorban (a Galata góljánál például a kispad fölötti VIP szektorban gyulladt ki először görögtűz)! Meglepve vettük tudomásul, hogy a 30. percben a portugál bíró, aki még életében nem látott havat, félbeszakította a meccset. A pálya remek állapotban volt, semmi baja nem volt, sokkal rosszabb körülmények között is játszottak már a csapatok. A vonalak mentén hamar letolták a havat, majd a vonalakat is pirosra festették át, s előkerült a piros labda is, ám még 20-30 perc elteltével kijelentették, hogy a meccs bizony elmarad. Senki nem értette, mi ez a bohóckodás, hiszen semmi baja nem volt a pályának. Pár éve Poznanban például sokkal nagyobb hóban játszott a csapat -20 fokban. De hát nem tudtunk mit kezdeni vele, megvártuk, amíg minden török elhagyta a stadiont, s éjfél körül mi is távozhattunk végre (mintha rendesen végigjátszották volna a meccset). A hóviharban egyébként óriási dugó alakult ki az autópályán, így mi legalább még másfél órát álltunk a szakadó hóban a stadion mellett, mire végre odaért értünk a két privát buszunk, hajnali két óra környékén kerültünk ágyba.

Szerda reggel még mindig nem volt biztos, hogy lesz e meccs vagy nem, így elindultunk a stadion felé dél környékén, s úgy terveztük, hogy útközben beülünk valahova ebédelni, majd kiderítjük, lesz e meccs vagy sem. Az időjárás hihetetlenül rapszódikus volt, egyszer sütött a nap és egy felhő sem volt az égen, majd 10 percre rá viharos szélben szakadt a hó. Miután kiderült, hogy lesz meccs, az előző napi dugót elkerülve inkább metróval közelítettük meg a stadiont, persze szigorúan minden juvés cuccot a kabát alá rejtve, hiszen ismertük a törököket. A metróra hihetetlen mennyiségű ember (Galata-szurkoló) préselődött be. Amikor azt hittük, hogy na most már tele, akkor még vagy 200 ember befurakodott a többiek közé. Igazából látták rajtunk, hogy nem vagyunk törökök, szemükkel öltek is minket annak ellenére, hogy kiderítették, magyarok vagyunk. Egyik kis nyikhaj gyerek elkezdett magyarázni, hogy magyar szalámi, majd a torkához mutogatott. Jegyeinket is látni akarták, de azért nem voltunk hülyék, meghúztuk magunkat és végül épségben odaértünk a stadionhoz, ahol a rendőrök elkísértek minket a vendégszektorhoz.

A stadionban most is rengeteg török volt, a vendégszektorban maximum 200-an lehettünk, hiszen mindenki aznap reggel hazautazott (bravó uefa, köszönjük az újabb szurkolóbarát intézkedéseket… vajon a labdarúgás van a szurkolókért, vagy fordítva?). A pálya valami borzalmas állapotban volt, azaz csak az a térfél, ahová nekünk kellett 45 percig támadni. Nem is tudtunk nagyon támadást vezetni, mert a labda nem nagyon mozdult meg a mocsárban. A pálya talaja sokkal, de sokkal rosszabb állapotban volt, mint kedden este, természetesen nem véletlenül, hiszen a törökök alattomos cselhez folyamodtak. Ennek ellenére, ha Pogba nem passzolja rossz helyre a labdát, vagy Bonucci és Chiellini normálisan védekeznek, kihúztuk volna a maradék 5 percet a meccsből a 0-0-val és továbbjutunk. A vereség után a csapat nem köszönte meg a Juventus szurkolóknak a szurkolást, a rengeteg áldozatot, fagyoskodást, hanem szépen berohantak az öltözőbe, hiszen ígyis-úgyis megkapják a többmillió eurós fizetésüket, ehhez nincs szükségük a szurkolókra.

A meccs után külön buszokkal vittek be minket a Taksim térre, ahol mindenki ment amerre látott. A hotelben lecseréltük szétázott cipőinket, nadrágjainkat, majd megtekintettük az esti BL meccseket újdonsült Legia szurkoló barátaink társaságában. Csütörtök reggel időben elindult a repülőnk Ázsiából, majd csalódottan nézegettük az Európa Ligában ellenfélként kapható csapatok listáját.

FINO ALLA FINE FORZA JUVENTUS! AVANTI RUJ!