Celtic - Juventus

Skócia, Glasgow, Celtic Park, 2013. Febbraio 12., Martedì

  • Szezon: 2012/2013
  • Bajnokság/Kupa: Bajnokok Ligája
  • Eredmény: 0-3
  • Gólszerzők: 3' Matri, 77' Marchisio, 83' Vucinic

Beszámoló

Hétfő reggel a Liszt Ferenc reptérre lőttük ki a találkozónkat, összesen 14-en keltünk útnak William Wallace hazájába! Azaz először Varsóba repültünk, majd csak kedden utaztunk tovább Glasgow-ba. Varsóban nagyon hideg volt, de annyira nem fáztunk, hiszen délután a Nucleo-val és a Legia Warszawa ultráival volt találkozónk a Legia stadionjában lévő sportbárban. Minket triplán megkedveltek a lengyel-magyar barátság jelképeként, s elképzelhető, hogy hamarosan egy Legia meccsen is megjelenik majd a neonzöld kétrudasunk. Este 7 órától hajnali 4 óráig tartott az ismerkedés különböző állomásokon… legyen elég ennyi, a részletek nem igazán publikálhatóak nyilvánosan :D

Másnap reggel indultunk is Glasgowba a Nucleosokkal közösen. Néhány óra repkedés után landoltunk is a skót vidéken, majd egy kis vonatozás után máris a belvárosban találtuk magunkat. A pályaudvartól természetesen mind a 14-en énekelve vonultunk a szállásunkig. Egyébként a skót emberek nagyon barátságosak és kedvesek voltak mindenhol, sokan megálltak kezet fogni velünk és sok sikert kívánni az esti meccsre. Délután a főtéren volt a találkozó pont, de mivel mindenki tehetetlenül lézengett a St George square-en az Andria, a Trani és a Bassa Valle csoportokkal úgy döntöttünk, elindulunk magunk a stadionhoz. Nem is volt semmi gond, majdnem elsőnek foglaltuk el szokásos helyünket (jól elől) a vendégszektorban. Egyébként szép ez a Celtic Park, jó volt a hangulat, de azért a vendégszektorban lévő 3-4000 ember hangját folyamatosan lehetett hallani – sajnos Matri korai gólja miatt nem hallottuk a youtube-n látott just cant get enough celtic-szurkolást, de ez legyen a legkisebb gondunk. A meccs előtt az egyik sarkoban a celticesek egy „rubentus” feliratú Juventus címert feszítettek ki (nagyjából azt jelenti, hogy tolvajok), amit egy csávó baseball ütővel ütött. Ennek fényében kicsit erős volt a végén a „Celtic-Celtic” skandálás a vendégszektorból. Egyébként nagyon megható pillanat volt a végén amikor a hazai és a vendég szurkolók megtapsolták egymást, és sálakat dobáltak egymásnak. Grandi! A meccs után a belvárosban egyébként egy 10 fős 15-16 éves skót gyerekekből álló brigád valamiért nekünk akart támadni, de nem viszonoztuk az agressziójukat, látva a városban jelen lévő elképesztően magas számú rendőrt.

Másnap úgy gondoltuk megnézzük Edinburgh-ot is, így elvonatoztunk a skót fővárosba a szakadó hóban. De az időjárás se szegte kedvünket az előző esti siker fényében. Megkóstoltunk minden skót specialitást, skótdudáztunk, iszogattunk, jól éreztük magunkat. Este megnéztük egy glasgowi bárban az éppen aktuális bajnokok ligája meccset, majd nyugovóra tértünk. Csütörtök reggel felszálltunk egy távolsági buszra, ami egészen Manchesterig repített minket. A buszon egyébként utazott egy Karamella nevű ember is, aki se nem volt férfi, sem nem volt nő. Mellékes és érdektelen információ. Manchesterben pompás 10 fok és napsütés fogadott bennünket, aminek örömére meglestük az Old Traffordot – itt mindenkinek az az érzése támadt, hogy a Unitedet kapjuk majd a következő körben, persze ha a Celtic nem rúg nekünk 4 gyors gólt az első 85 percben és nem esünk ki J

Éjfél körül értünk haza, majd egy gyors alvás fért bele (a vidékiek is pesten maradtak a helyi RUJ-osoknál), majd este indultunk is Rómába.