Shakhtar Donyeck - Juventus

Ukrajna, Donyeck, Donbass Arena, 2012. Dicembre 04., Martedì

  • Szezon: 2012/2013
  • Bajnokság/Kupa: Bajnokok Ligája
  • Eredmény: 0-1
  • Gólszerzők: 56' Kucher (öngól)

Beszámoló

Hétfőn sem aludhattunk sokáig, hiszen reggel 10 órára lőttük be az indulás Ukrajnába! Néhány ember kicserélődött a Toro elleni túráról, néhányan pedig a buszban maradtak, a két túrát összevetve egészen 6100 kilométeren keresztül! Sajnos nem tudtunk gyorsan haladni, ráadásul megálltunk egy kis iszogatásra is a RUJ-t a keleti fronton képviselő tagunknál is J A határt 2 óra alatt léptük át, majd este 8 óra körül elindultunk az ukrán utakon.

Természetesen fel lettünk készítve az ukrán viszonyokról, de összességében óriási pozitív meglepetés volt az egész ország. Az utak nem is voltak olyan rosszak, mint ahogyan mindenki mondta, az emberek nyitottak és segítőkészek voltak mindenhol. A rendőröket pedig a megfelelő helyen kellett megfelelő mennyiségű ukrán valutával megkenni, ez a dolgok rendje itt. Ezt a megkenést az egyik sofőrünk a tökéletességig fokozta, s már rutinnal szállt be az ukrán rendőrautók anyósülésére, hogy aláírja az üres papírokat, és a sebváltó alá rejtse a pénzt, James Bond módra, ahogyan a rendőrök mondták J

Az út borzalmasan hosszú volt, már egy napja mentünk, amikor végre Kijevhez értünk, s közölte a tábla, hogy még 700 km van hátra! Donyeckbe kedd este 8 óra körül érkeztünk, közel 34 óra buszozás után! A hotel viszont egyenesen pazar volt, igen tetszetős és kényelmes lakosztályokat kaptunk párosával!

Szerdán kialudtuk magunkat, majd a belváros felfedezésére indultunk. Donyeck csodálatos és gazdag város, nem hiába Európa leggazdagabb embere a Shakhtar tulajdonosa. A helyi plázában például egy vidámpark kap helyet! Már kore este a csodálatos Donbass Arena környékén zónáztunk, ahol igazi sztárok voltunk! Minden ukrán velünk és a kétrudasainkkal akart fotózkodni, ráadásul megtalált minket két olasz riporter is. A Mediaset Premiumnak egy rövidebb, míg a Juventus Channelnek egy hosszabb interjút adtunk a túránkról és a csoportunkról egyaránt. S ezek az interjúk a meccs előtt, főműsoridőben kerültek leadásra egész Olaszországban!

Az is kiderült, hogy mi a második legnépesebb csoport voltunk a vendégszektorban! A Nucleo 15 fővel képviselte magát, őket mi követtük 8 fővel, s csak utánunk következett a Drughi és a Viking is! Kaptuk is az elismeréseket Mimmótól, a Drughi vezérétől. A stadionba mi léptünk be először, teljesen meghökkentett minket, hogy 10-15 fokkal melegebb volt bent, hiszen ez a fantasztikus stadion belülről fűtött volt! A vendégszektor pedig lassan megtelt, amelynek nagy részét a helyi ukrán és orosz Juve szurkolók tették ki, így a szurkolások inkább az egyszerűbb dalokra redukálódtak, hogy mindenki tudja követni a rigmusokat.

A továbbjutás után szintén mi hagytuk el utoljára a stadiont, majd visszahajtottunk szállásunkra. Másnap délelőtt visszatértünk a stadionhoz nézelődni kicsit, majd elindultunk hazafelé. Egyikünknek eszébe jutott, hogy bizony Dnipropetrovsk útba esik, ahol este Európa Liga meccset játszanak, így hát úgy gondoltuk, nem minden nap járunk erre, beugrunk az AIK elleni meccsünkre! Kemény 20 hrivnyáért (kb 600 forint) vettünk jegyet a meccsre. Dnipropetrovsk egyébként már sokkal szegényebb városnak tűnt, az emberek is szegényebbek, de cserébe a szurkolás fantasztikus volt a helyi kirakatcsapat, a Shaktarral ellentétben, ahol szinte mindenki ülve nézte a meccset, már-már egy spanyol bajnoki hangulatát felidézve.

A hazaút már sokkal gyorsabban telt el, mint az odaút, mert szerencsére nem szakadt a hó, bár az utak így is teljesen be voltak fagyva, szerezve nem csak 1-2 félelmetes pillanatot. A Kárpátokban ettünk saslikot, majd a határon igen hamar átjutottunk, péntek éjfélre pedig haza is értünk.

Összességében életünk túráján vagyunk túl, olyan élményeket szereztünk és olyan helyeken jártunk, ahol mások lehet, hogy soha nem is fognak. Ukrajna pozitív csalódás volt minden szempontból!