Roma - Juventus

Olaszország, Róma, Stadio Olimpico, 2011. Dicembre 12., Lunedì

  • Szezon: 2011/2012
  • Bajnokság/Kupa: Serie A
  • Eredmény: 1-1
  • Gólszerzők: 6' De Rossi - 61' Chiellini

Beszámoló

9-en indultunk neki szombat este a hosszú útnak, s vasárnap délelőtt érkeztünk meg az Örök Városba. Mivel az olaszt törő recepciós a hotelben nem akart beengedni minket 2 óra előtt a szobáinkba, úgy döntöttük, hogy megvizsgáljuk a korábban a közelben látott sportlétesítményeket. Az egyik pályán éppen egy bajnoki játszottak, körülbelül 100 néző előtt. Miután megkérdeztük az öreg bácsikát, kiderült, hogy a legalsóbb, tizedosztályú csapatok küzdenek egymással. És mégis a színvonal megütötte az itthoni NB3-at:D

Délután városnézésre indultunk, s akármilyen hihetetlen, mindent megnéztünk a 20 km-es gyalogtúra alatt:D A város csodálatos karácsonyi díszekben pompázott, s a decemberi melegben (csak egy pulcsi kellett) természetesen ettünk fagyit, és narancsot is szedtünk az utcán található fákról… Ilyen az igazi tél:D. Este egy igazi olasz vacsorával zártuk a napot, majd az elalvásban segítségünkre volt 1-2 pálinka is:D. Ezt a hotel recepciósa nem éppen díjazta, a rendőrséget szerette volna kihívni ránk, de megnyugtattuk, hogy nem teszünk kárt a hotelben, ha nem hívja ki a kopókat. Mindenesetre a hotel személyzetét nem zártuk a szívünkbe, ezért 1-2 meglepetéssel hagytuk el a szállodát kedd reggel. Na de ne siessünk annyira előre.

Hétfőn délben felkeltünk, s egy közeli bevásárlóközponthoz vettük az irányt egy szál pólóban és napszemüvegben (karácsony előtt egy héttel), s vásárolgattunk egy kicsit. Csatlakozott hozzánk további 2 ember, így 11-en keltünk útra az egyik római vasútállomáshoz, ahol a juventinók gyülekeztek: itt kellett letenni az autókat, kisbuszokat, majd innen rendőri kísérettel különbuszokkal szállítják a stadionba az embereket. Körülbelül 17:45-kor el is indult az első adag busz, a RUJ-jal a fedélzeten. A velünk utazók igen értékelték a jelenlétünket, hiszen parázs hangulatot varázsoltunk a buszra, többek között Ilary Blas (Totti felesége) nevének különböző dalokba foglalásával. Aztán szépen lassan bejutottunk a stadionba is egy 3-4 lépcsős beengedési mizéria után. Több, mint 2 óra volt a meccsig, a vendég szektor már félig tele volt, rómás még egy sem volt a stadionban. Mikor megjelentünk a szektorban a kétrudasainkkal, többezer ember tapsolt meg minket, és kiabálták, hogy BRAVIIIII! Mi lementünk egészen a szektor aljára, a szokásos helyünkre. Ide is rengeteg olasz érkezett ismerkedni, sőt voltak olyanok, akik szerettek volna pulcsikat és sálakat is vásárolni tőlünk.

Aztán 10 ezer emberrel megtelt a vendégszektor, mozdulni nem lehetett, a lépcsőket nem találta meg az ember. Közben folyton ment a cukkolás a mellettünk lévő romanistákkal, akikkel csak egy plexifal választott el minket. Aztán a Roma-himnusz közben elszabadult a pokol: a rómások elkezdtek mindenféle dolgot áthajigálni hozzánk: hanggránátot, pénzt, narancsot, mobiltelefont… Ekkor előkerültek tőlünk is a hanggránátok, valamint a mi Giulianónk is visszaküldte a római feladónak az egyik görögtüzet. Emellett bevetettünk egy vegyifegyvert is: egy átlátszó pohárban helyeztünk el egy autentikus magyar merdát, ami valószínűleg az egyik romanista fején kenődött el. Szegéények :D

Olyan érzés volt az egész meccs alatt, mintha hazai pályán játszott volna a Juve, fantasztikus hangulatot teremtettünk. Persze a Curva Sud-ra sem lehetett panasz, egyszer-kétszer nagyon durván megdörrentek. A meccs alatt persze találkoztunk az ismerős brigádokkal is: Bassa Valle, Andria, Magenta, Anzio… A lefújás után pedig csak 100 percet kellett éhesen várakoznunk az üres stadionban, hogy kiengedjenek minket a rend őrei. Ezután szép lassan a buszaink is elindultak vissza a pályaudvarra a rendőri felvezetéssel. Mikor már leszálltunk hajnali 1 óra körül és a kisbuszunk felé vettük az irányt, érdekes dologra lettünk figyelmesek. A körülöttünk lévő juventinók rohannak, mit rohannak, szinte repülnek visszafelé, az ellenkező irányba. Kíváncsiak voltunk, mi lehetett a kiváltó tényező, de erre hamar rájöttünk: a környező utcákból körülbelül 300 római rohant felénk baseball-ütőkkel, botokkal és egyéb közelharc-eszközökkel. Mi is úgy döntöttünk, hogy elegánsan elhagyjuk a helyszínt. Hirtelen elmúlt az éhség, szomjúság, és a fájdalmak a lábakban… repültünk, mint még soha azelőtt:D Az ott tartózkodó rendőrök is érdekes tanácsokat osztogattak: furás, futás!!! OKÉ :D

Mivel az itt tartózkodó juventinók nem a keménymaghoz tartoztak (a szurkolói csoportok közvetlenül a stadionból hagyták el a várost a különbuszaikkal), pánikhangulat tört ki, de a keményebbek már felsorakoztak övekkel és rudakkal a kezekben, ha közelharcra kerülne a sor. Természetesen mi is odaálltunk közéjük, nem akartunk cserben hagyni társainkat. A rendőrség viszonylag hamar visszaszorította egyébként a rómaiakat, s mi indultunk el elsőként újra az autók felé. A rendőrök szegények meg azt hitték, nekik akarunk menni:D. Viszont nem mindenki úszta meg ilyen szerencséses az estét: később értesültünk róla, hogy a közelben lakó juventinók (sálak és egyéb tárgyak nélkül) sajnos kaptak.

Az izgalmas este után nehezen tudtunk elaludni, élvezettel elevenítettük fel az este izgalmas részleteit. Másnap délelőtt indultunk el hazafelé, s éjszaka érkeztünk haza. Ci vediamo alla prossima!

Videó(k)

Get Adobe Flash player