ruj fooldal

Tarts velünk Juventus meccsekre! Katt a részletekért!

ruj1516

Athéni beszámoló - Olympiakos-Juventus

Írta: RUJ TEAM | 2014 november 02.

ruj hír 2Amikor úgy döntöttünk, hogy kisbusszal indulunk el Athénba, tudtuk, hogy igen hosszú út vár ránk, és nem is tévedtünk. Kedden este indultunk el Budapestről az M5-ös autópályán Szerbia felé.

Most már kijelenthetjük, hogy az összes hazai autópályát használtuk Juventus meccsre menet :) A határon átlépés roppant gyors és egyszerű volt, de ez elmondható mind a három átkelőre is (magyar-szerb, szerb-macedón és macedón-görög), oda-vissza. A kecskeméti Auchanban megálltunk feltankolni a készleteinket, amik Belgrád környékén már meg is csappantak. Utunk nem volt nagyon izgalmas, 1-1 autó jelent csak meg a szerb autópályán. A macedón határ felé közeledve azonban elfogyott a pálya, s 30-40 kilométer per órával kellett a hegyek és faluk között masíroznunk jó ideig. Macedóniát két óra alatt letudtuk. Az országról annyi maradt meg, hogy mindent Nagy Sándorról neveztek el: az autópályát, a repülőteret, a pihenőhelyeket. A nap első sugarai már az Olimposz hegy lábánál találtak minket, amint elfogyasztottuk reggelinket a görög Autogrillben. A görög autópályák remek állapotban voltak, annyi volt zavaró, hogy 20 percenként volt egy fizetőkapu, Athénig majdnem 20-szor kellett megállni fizetni pár eurót. Egyébként csodálatos tájak mellett haladtunk végig: hegyek, völgyek és tengerpartok váltogatták egymást. A kihalt gyárak és épületek emlékeztettek minket arra, hogy Görögországban bizony igen jelen van a gazdasági válság.

Athénba érve óriási dugó fogadott minket, jó egy óra volt, amíg elértünk Pireuszig. A Savoy Hotelben szálltunk meg, amely Pireusz belvárosában található. Az egyirányú utcák hihetetlen keskenyek voltak, nagyon nehéz volt a Ducatóval masírozni a mindkét oldalt parkoló autók között. Mindenesetre ledőltünk pihenni két órára, majd elindultunk Athén központjába, a Thissio állomásra szervezett találkozópontra. Mi voltunk az első érkezők, s a jelen lévő torinói civilrendőrök tájékoztattak minket, hogy az indulás külön metróval történik majd egy óra múlva, s a meccs után is ide jövünk majd vissza. Elfogyasztottunk egy igazi gyrost, ami Görögország csodája! Teljesen más, mint az itthon árult 500 forintos gyrosok (egyébként a kint sem volt drága az 1 euro 60 centjével), amelyekben össze-vissza folyik minden fura szósz. Olyasmi a különbség a görög és a magyar gyrosok között, mintha ennél egy eredeti pizzát Olaszországban, itthon pedig rendelnél egy iszonyúan rossz Pizza Kinges, pizzának csúfolt valamit. Miután megérkeztek az olasz ismerősök, elfogyasztottuk a pálinkákat a tzatziki mellé, majd fél 7 környékén elindultunk külön metróval a Karaiskakis stadion felé.

A metró végig a föld felett ment, s 10-15 perc múlva már a stadiontól 30 méterre lévő megállóban meg is állt. Miután leszálltunk a metróról körülbelül 100-150-en a Juventust éltetve, a görög észrevettek minket és elindult a káosz. A rendőrök érthetetlen okból nem voltak erre felkészülve, amit az mutatott, hogy maximum 4-5-en voltak ott. A görög rakétákat lőttek felénk, elkezdtek üvegeket, poharakat, téglákat és vágódeszkákat (!) dobálni felénk. Az egyik olasz srácot nagyon durván fejbe találták, ömlött belőle a vér. Mindenki szétszéledt, és rohant le az aluljáróba a pár darab rendőr utasítására. Itt azt gondoltuk, innen lesz biztosítás vagy külön alagút lesz a vendégszektorig, de nem ez volt :D Az aluljáróban lévő 3 db (!) rendőr mondta, hogy mindenki fusson ki balra és menjen tovább egyenesen, arra lesz a vendégszektor. Annyira ez nem volt egyszerűen kivitelezhető, hiszen a jobb oldalról már támadtak minket a görögök és a bal oldali feljárón is megjelentek már. Mindenesetre egyikünknek sikerült szereznie egy Olympiakos sálat az egyik nagyon hadonászó görög szurkolótól, majd a torpedó pályán a repülő üvegeket és téglákat kerülgetve sikerült elérnünk a vendégszektort. Igen intenzív 3-4 perc volt ez, a római balhék ehhez képest piskóták voltak.

A vendégszektort dupla háló védte az ide repülő tárgyak elől, így csak szájkarate és a görögök részéről folyadékok pohárral történő dobálása jelentette az izgalmakat. Az olaszok 5 eurós bankjegyeket lóbáltak a görögöknek, emlékeztetve őket a krízisre. A meccs fantasztikusan szar volt, de legalább a vendégszektorban jobb volt a hangulat, mint Madridban (ahol a hangulat egyenlő volt a nagy nullával). A hazai oldalról viszont sokkal többet vártunk, míg Isztambulban 90 percig az egész stadion meg volt őrülve, itt maximum 4-5× dörrent meg az egész stadion. Az elég jól szólt, de 90 percből 3-4 perc nem valami sok. A meccs után már jobban fel voltunk készülve a görögök esetleges támadására, de ezt sikeresen elkerültük, és a metrózás után végre visszatérhettünk a hotelbe, hogy kipihenjük fáradalmainkat.

Másnap megtekintettük Athén látnivalóit. Kijelenthető, hogy az Akropolisz és környéke tényleg pazar, de a város többi része büdös és lepukkant, Nápolyhoz hasonlítható. Az igazi örömöt ezen a napon is a gyros, valamint a tzatziki jelentette. Még egy éjszaka alvás után péntek délután elindultunk haza, ami azért nem volt kellemes, mert majdnem 17 órán át szakadó esőben kellett utaznunk, de végül sikeresen megérkeztünk Budapestre szombaton reggel. Remek túrán voltunk túl, bár azért jobb lett volna, ha a 7-8 ziccerből legalább 1-2-nél gólt ünneplünk. Madrid és Athén után a RUJ következő európai állomása Malomfölde, azaz Malmö :)


rujultras

Önéletrajz könyv részletekBlog

occasionale

shop

RUJ-os ruhák, sálakRUJ shop