Andrea Pirlo blogja - 1. rész

Scritto da RUJ TEAM | 27 Agosto 2013.

Questo contenuto non 'e ancora tradotto.

pirlo konyv

Részlet Andrea Pirlo önéletrajzi könyvéből.

Mindig csak Matri. Mindenért Matri fizet meg, átvitt értelemben is. Nesta Kanadába ment, De Rossit csak a válogatottban látom, nem marad más, csak Matri. Az aktuális szobatársam mindig az egyes számú áldozatom. Néha olyan, mintha egy mentőautóra lőnék, habár Alessandro inkább egy kórházat bombázna. Hipokondriás, a világ minden betegségét magán érzi úgy, hogy közben nem is beteg. Néha azt hiszi magáról, a Torino játékosa.

„Tudtam, tüdőgyulladásom van. Doktorúr…”

„Igen, ez egy allergiás roham amiatt, amit ettem. Segítsen doktorúr, mindjárt meghalok…”

„Ne, csak herpeszt ne. Doktorúr…”

A pályán szemben áll a kapussal, ellövi a labdát a világ másik végébe, kaput se talál: „Szent isten, biztos a kötőhártya-gyulladás miatt”. Ekkor odalépek hozzá én: „Teljesen egészséges vagy, csak az a baj, hogy debil vagy”. Nevet egyet, de megfájdul a foga. Abbahagyja a nevetést és fogja a füleit is.

Ismerem, szeretem őt, ezért néha kitalálok dolgokat: „Ale, ömlik a vér az orrodból”.

„Krónikus orrvérzés.”

„Micsoda?”

„Orrvérzés, egy krónikus betegségem.”

„Az agyadban van vérzés.”

„Azt mondod? Krónokius agyvérzésem van.”

„Mondom én.”

Ha bármilyen kis fájdalmat érez, rögtön rohan az orvoshoz. Ha azt hiszi, hogy lázas, legalább ötvenszer leellenőrzi. Még az is az eszembe jutott, hogy talán szereti a lázmérőt használni. Egyszer úgy döntöttem, megtréfálom. Miután elaludt, elmentem keresni egy posztert Barzagliról, olyat, amilyet a Hurrá Juventus magazinhoz szoktak adni ajándékba. Felragasztottam az ágya fölé és csináltam róla egy képet a BlackBerryvel, majd elküldtem jónéhány barátnak mellé ezzel a szöveggel: „Ez a szerelem”. Persze csak kitaláltam, mint ahogy ő is a betegségeit.

Amikor bent van a fürdőben fogat mosni vagy szépítgetni magát az ezer féle krémjével, berontok hozzá üvöltözve.

„Andrea, mi a fasz, majdnem infarktust kaptam”

„Ez volt a célom”

Matri nagyon aggódó ember, mindentől fél, az orvosok utálják. Én imádom őt, majdnem úgy, ahogy ő imádja Barzaglit. Van egy óriási kincse: amikor játszik, hozzáér a labdához és rögtön gólt lő. Újra hozzáér, megint gól. Hihetetlen átlagai vannak, sokszor gondolom, hogy nagyon alulértékelik a játékát. Ha egy klub elnöke lennék, egy olyan játékos, mint ő mindig a kívánságlistám elején állna. Évekre garanciát ad a góljaival. Mindig mondom is neki: „Ale, tudod hogy az olasz bajnokság bármelyik védőjének fejfájást okozhatsz?”

„Fejfájás?”

„Nyugi, ez csak egy kifejezés”